Nyomtats

A külföldi tapasztalat emberileg és szakmailag is nagyon jót tesz

2013. 02. 25.
Leonardo, szakmai gyakorlat
A külföldi tapasztalat emberileg és szakmailag is nagyon jót tesz Lendíthet az ember karrierjén egy Finnországban elkészített magyar lecsó? Sipos Dóra, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem vezetés és szervezés mesterszakának hallgatója saját bõrén tapasztalta meg, hogy igen.


Még középiskolás volt, amikor Leonardo ösztöndíjasként egy hónapot a finnországi Ouluban tölthetett. Késõbb kiderült, az út nemcsak életre szóló élményekkel gazdagította, de ott szerzett tapasztalatai, nyelvtudása, és az Europass mobilitási igazolvány ahhoz is hozzásegítette, hogy fõiskolás évei alatt a világ ötödik legnagyobb könyvvizsgáló és professzionális tanácsadó hálózatának hazai irodájánál dolgozhasson.

Hogy csöppen bele egy középiskolás egy finnországi szakmai gyakorlatba?

Az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakközépiskolába jártam. Negyedikes voltam, amikor az iskola elõször nyerte el a lehetõséget, hogy a Leonardo program keretében 20 diákot küldhessen ki egy hónapra Finnországba. Egy hétig elõadásokat hallgattunk egy iskolában, ezután három hétig dolgoztunk.

Mi volt a munka?

Mindenkit máshova küldtek. Korábban közösen elkészítettük az Europass önéletrajzainkat, amibe 18 évesen sok szakmai tapasztalatot nem tudtunk még beírni, de az érdeklõdési terület, a hobbi alapján mindenkit beosztottak valamilyen céghez. Én egy osztálytársammal együtt egy szoftverfejlesztõ cégnél dolgoztam.

Nehéz volt belerázódni, megfelelni?

Az elsõ hét a munkahelyen nagyon nehéz volt. 18 évesen, külföldön, elõször igazi munkahelyi szituációba csöppenni, az igazán mély víz. Bár a suliban elég sok órában tanultunk angolt, nem volt egyszerû kommunikálni sem, hiszen valamilyen szinten üzleti nyelven is meg kellett szólalni. De valahogy mindig megértettük egymást. Sõt, nekünk azt mondták, a finn 18 éveseknél sokkal rátermettebbek, talpraesettebbek voltunk. Jó volt azzal a tudattal eljönni, hogy elismerték, sokat segítettünk. A cégvezetõ nagyon megkedvelt minket. Utolsó este meghívott vacsorára, de a vacsorát az osztálytársammal mi készítettük: lecsót és marhapörköltet nokedlivel. Egy magyar ismerõse kapcsán még nokedliszaggatója is volt, így mindent meg tudtunk fõzni, bár a lecsó elég édes lett, mert csak kaliforniai paprikát kaptunk. Nem pont olyan lett, mint a magyar, de nagyon ízlett neki.

A tanulás és a munka mellett jutott idõ az ország, a kultúra megismerésére is?

Rengeteg programot szerveztek nekünk. Megismertük Oulut, átmentünk Tallinnba hajóval, mielõtt hazajöttünk volna, Helsinkiben is szétnéztünk. Jártunk a Mikulásnál is Rovaniemiben – augusztusban mínusz 2 fok volt reggel, erre nem nagyon voltunk felkészülve, úgyhogy egymás után vásároltunk a sapkákat, sálakat. De voltunk állatkertben, láttunk rénszarvasokat…, szóval rengeteg élményt szereztem, azóta is szeretnék visszamenni.

Mire elég egy hónap? Volt valamilyen konkrét hozadéka ennek a pályázatnak?

Nagyon komoly önbizalmat adott maga a tény, hogy mindezt végig tudtam csinálni. Sokat fejlõdött a nyelvtudásunk, miután hazajöttünk, le is tettem a felsõfokú angol nyelvvizsgát. Megkaptam az Europass mobilitási igazolványt, sõt, az ottani fõnököm nagyon kedves volt, még egy szép referenciát is írt. Ezeket azóta is mindig mellékelem az önéletrajzomhoz.

Ezekkel együtt eredményesebben tudott pályázni?

Egyértelmûen. Hiszen már 18 évesen volt munkatapasztalatom, ami nem sokaknak van. Így, amikor a Budapesti Gazdasági Fõiskolára jártam humán erõforrások szakra és szakmai gyakorlatra jelentkeztem, az önéletrajzomban nem kellett az egész „szakmai tapasztalat” részt üresen hagyni. Azt nem nagyon szokták díjazni. Tapasztalatom szerint az a kategória, hogy pályakezdõ, már nem nagyon létezik, hiszen amikor szakmai gyakorlatra jelentkezem, akkor is azt nézik, hogy csináltam-e már valahol valamit, ami a pozíció szempontjából fontos lehet. A fõiskola mellett a BDO Magyarországnál dolgoztam, ahol külön kiemelte a cégvezetõ, hogy sokat számított a felvételemben a Finnországban töltött egy hónap. Nyilván nem szakmailag releváns egy ilyen információ, inkább a pályázó személyiségérõl árul el többet. Ha nem tudnak dönteni két pályázó között, akkor pontosan ezeket a pluszokat keresik az önéletrajzban.

Azóta is az Europass önéletrajzot használja?

Sokat kellett alakítgatnom, hiszen azóta a HR-menedzseri alapképzést befejeztem, voltam szakmai gyakorlaton a Magyar Posta vezérigazgatóságán, majd a BDO-nál, elkezdtem a BME-n a mesterképzést, de igen, még mindig az Europasst használom.

Immár végzett HR-menedzserként, mit tanácsolna azoknak, akik közelítenek a 18. életévük felé, vagy most kerülnek be az egyetemre?

Mindenképp olyan iskolát, olyan szakmát válasszanak, ami tetszik nekik, és valóban azt szeretnék csinálni. Hiszen még ha a szíve szerint választ valaki, akkor is lehetnek olyan tárgyak, amiket nagyon nem szeret, de legalább motiválja, hogy amikor elvégzi az iskolát, azzal foglalkozhat majd, ami érdekli. A külföldi tapasztalatszerzésre pedig minden lehetõséget ki kell használni. Emberileg és szakmailag is nagyon jót tesz. Nekem is ezzel indult gyakorlatilag minden.

 


Az interjút készítette: Maul Ágnes


Kapcsolódó anyagok:
Név Megjegyzés Típus Méret