Nyomtats

A tudatosság nagyon sokat számít

2015. 03. 06.
Erasmus, munkaerõpiac
A tudatosság nagyon sokat számít Léderer Dániel a Milestone Intézet alapítójaként azon dolgozik, hogy diákjai a világ legjobbjai között helytállva járuljanak hozzá Magyarország sikeréhez. A végzõs Milestone-osok túlnyomórészt külföldi egyetemeken tanulnak tovább. Dánielnek volt honnan merítenie, hiszen skóciai tanulmányai mellett az Erasmus ösztöndíj lehetõségeit õ maga is kihasználta. Az Erasmusról, az ösztöndíj elõtti és utáni lépcsõfokokról mesélt.


A Magyarországról kiutazók között a legnépszerûbb Erasmus-célország Németország. Te miért épp oda mentél?

A skóciai St. Andrews Egyetemrõl pályáztam az Erasmusra. Szakmailag nagyon jó volt a Bonni Egyetem, hasznos volt az ott eltöltött idõszak, annak ellenére, hogy az egyetem inkább a tömegképzési rendszert követi. A német egyetemi mûködés nagyban hasonlít a magyarhoz, míg a brit egy teljesen más oktatási elvet követ. Sokat adott ez az egy év Németország: újfajta szemléletmóddal találkoztam, megtapasztaltam egy másik gondolkodásmódot, és nagyon sok diákkal tudtam fontos ismeretséget kötni.


Szerinted egy külföldre utazó magyar diák számára mennyiben jelentenek nehézséget az oktatási rendszerek közötti strukturális különbségek?

Az angolszász országokban például más a számonkérés módszere és az egyetem funkciója. Sokan azt mondják, meglepõ, hogy milyen kevés az óra, mivel csak 3 vagy 4 modult kell felvenni egy félévben, míg itthon 7-8 tárgyat szoktak. A rendszer lényege, így a tanárok hozzáállása alapvetõen az, hogy nem a tanár tanítja meg az anyagot, hanem te leülsz, elolvasod, feldolgozod, elmélyíted. Ha valakiben nem tudatosul ez a különbség, akkor egy félév alatt nehezen tudja ennek az elõnyeit kihasználni, és könnyen lemaradhat a társaitól.
Az Erasmus egy jó lehetõség arra, hogy belepillanthassunk egy másik egyetemi rendszerbe, legyenek külföldi ismerõseink és fejlõdjön a nyelvtudásunk.


A Milestone Intézetnél hangsúlyos a diákok felkészítése a kinti tanulmányokra. Ezek szerint a tudatosság kulcsfogalom, ha külföldi ösztöndíjra készül valaki?

A tudatosság nagyon sokat számít. Komoly anyagi vonzata van annak, ha valaki külföldön akar középiskolába vagy egyetemre járni, és az érzelmi oldal sem egyszerû, mivel barátait és szeretteit is hátrahagyja hosszabb idõre, aki erre a döntésre vállalkozik. Az Erasmus ebbõl a szempontból egy kicsit más. Ott az a fontos, hogy készülj fel arra, hogy milyen érdekes tárgyak vannak azon az egyetemen, próbálj ki esetleg egy új sportot, egy új közösséget, amit amúgy nem ismersz, ismerkedj össze minél több diákkal, és ha megteheted, utazz az adott országban. Tehát próbálj meg úgy tenni, mintha helyi lennél, és tényleg ott tanulnál az egyetemen, ne vendégként tekints magadra! A kettõ nagyon más, de mindkettõnél nagyon fontos, hogy a lehetõ legtöbbet profitáljon belõle a diák.


Nyitottabb a mostani huszonéves generáció, ha külföldi tanulásról van szó? Megvan bennük az a bizonyos „mehetnék”?

Abszolút. Óriási – és nagyon pozitív – változás, hogy Magyarországon az Erasmus beindult. Sokan úgy tekintenek erre, mint egy nagy veszélyforrásra vagy kihívásra, pedig valószínûleg 20-30 év múlva az a korosztály, aki döntéshozó lesz, nagyobb eséllyel tanult vagy élt külföldön. Amire viszont figyelni kell: az oktatási piac óriási, de ne tekintsünk mindent, ami külföldön van, eredendõen jónak. A hozzánk forduló diákokban általában él egy álomkép a „külföldrõl”, ami nem reális. Amikor már kint vannak, sokkal pragmatikusabban gondolkodnak, hazatérve pedig jól látják az elõnyöket: lesz mögöttük egy nagyon komoly nemzetközi kapcsolati háló, biztos nyelvtudásra tesznek szert, és rengeteg ötlettel gazdagodnak.


Az említett készségek, „skillek” már inkább a munkaerõpiac számára jelentenek értéket. Mi történik akkor, ha valaki befejezi a külföldi rövidebb-hosszabb tanulmányait, és nekiáll itthon állást keresni? Elõnyben van másokhoz képest?

Ez minden esetben elõny. Gondoljuk csak végig a következõ helyzetet: adott diák kimegy egy itthoni egyetemrõl külföldre. Megérkezik, beköltözik egy új lakásba, barátokat talál, beletanul egy új rendszerbe, és mindeközben angolul, németül, franciául vagy spanyolul boldogul, és ha kell, munkát keres magának. Ha végignézzük, min megy keresztül, még ha az itthoninál rosszabb intézményrõl van szó, akkor is biztos, hogy profitál belõle.
Nemrég csináltunk egy felmérést a diákjaink körében, hogy mit tapasztalnak az elhelyezkedés kapcsán itthon és kint, és azt érzékeltük, hogy egy nagy részük itthon is nézi a lehetõségeket, csak nem nagyon talál. Pedig fontos lenne megoldani a külföldrõl hazaérkezõ diákok beépülését a magyar munkaerõpiacra. Annak, aki hazajön 20-22 évesen, gyakran nem az a meghatározó szempont, hogy hol fog jól keresni, hanem hogy hol tud szakmailag fejlõdni. Ha ezt meg tudnánk adni számukra, akkor Magyarország be tudna szállni ebbe a munkaerõ-piaci versenybe.

 

Az interjút készítette: Plántek Lea
Fotó: Milestone Institute


Kapcsolódó anyagok:
Név Megjegyzés Típus Méret