Nyomtats

Belecsöppenni a munka világába. Mit tehet az iskola a foglalkoztathatóság növeléséért?

2016. 05. 22.
foglalkoztatás, gyakorlati képzés, készségek, mobilitás, munkaerõpiac, nemzetközi tapasztalat, partnerség
Belecsöppenni a munka világába. Mit tehet az iskola a foglalkoztathatóság növeléséért?
A fiatalok munkanélkülisége az Európai Unió minden tagállamában – bár eltérõ mértékben – jelentkezõ probléma, megoldása ezért kiemelt célként jelenik meg az uniós foglalkoztatáspolitikai célkitûzések között.

A készségek, kompetenciák fejlesztése, a releváns munkatapasztalat megszerzésének lehetõsége, illetve a vállalkozói hajlandóság ösztönzése mind segítséget jelenthetnek a fiataloknak abban, hogy az oktatásból kikerülve könnyebben helyezkedjenek el. Mindezeket figyelembe véve a Károlyi Mihály Két Tanítási Nyelvû Közgazdasági Szakközépiskola a legtöbb uniós munkavállalót foglalkoztató kis- és középvállalkozások világával igyekszik megismertetni tanulóit. Eredményeikrõl Gere Gábor koordinátorral beszélgettünk.

 

Mit gondol az iskola szerepérõl, hogyan tudja segíteni a fiatalokat a munka világába való beilleszkedésben, milyen eszközök állnak rendelkezésre?

A mi szerepünk hosszú távon az orientációban rejlik. Látni kell, hogy speciális helyzetben vannak a szakközépiskolák: míg korábban érettségit és szakmát szereztek a végzettek, ma már ugyanúgy csak érettségit kapnak, mint egy gimnáziumban, azzal a kiegészítéssel, hogy szakmai orientációs tárgyakat is tanulnak. A gyakorlati tudás megszerzése ráadásul a negyedik, ötödik évre tolódott. Véleményem szerint az elmúlt évek tendenciája azt mutatja, hogy a szakközépiskolák egyre inkább elszakadtak a gyakorlattól, ezért gondolkoztunk el azon, hogy egy másik úton elindulva hozzuk vissza a rendszerbe a gyakorlati tudást: ismertessük meg és csináljunk kedvet a gyerekeknek a szakmához. 

„Sokat változtam, de ez jó… Rengeteget tanultam az életrõl, Angliáról, üzleti kérdésekrõl, stb. Ügyesebb csapatjátékos lettem és napról-napra minden egyre jobban ment.”

Katona Emília

 

Mirõl szól a projektjük?

Az iskolánk erõssége a nyelvoktatás, így – módosításokkal – egy korábbi Leonardo projekt felelevenítése mellett döntöttünk. Egy hónapra 20 gyereket viszünk az Egyesült Királyságba, akik egy hétig nyelvtanfolyamon, majd három hétig szakmai gyakorlaton vesznek részt, nem feltétlenül a tanult szakmájukban, de mindenképpen nyelvi, szaknyelvi közegben, hiszen folyamatosan angolul kommunikálnak.

 

9-11. évfolyamos tanulók vettek részt a projektben. Hogy érezték magukat, milyen tapasztalatokra tettek szert?

Az elsõ héten szorongás, a második héttõl kezdve folyamatos mosolygás a jellemzõ. Egyre jobban megnyílnak a diákok, és nagyon érdekes, ahogy átalakulnak az iskolán belüli kapcsolataik azáltal, hogy az osztályok és évfolyamok elkezdenek egymással keveredni és új barátságok születnek. Kikerülnek a szokásos életükbõl és belecsöppennek a munka világába, ráadásul tényleg multikulturális közegben találják magukat, mivel a partnerünk más országokból is fogad csoportokat.

Sokan magabiztosabbá válnak – és ezt nagyon jól tudják itthon használni –, amikor megérzik, hogy jobban beszélnek angolul, mint például egy német gyerek, másrészt mi, a kísérõtanárok is folyamatosan biztatjuk õket. Ez alatt a négy hét alatt igazából nem tudást halmoznak fel, hiszen ennyi idõ alatt nem lehet olyan sok mindent megtanulni, viszont a nyelvi, interkulturális készségeik jelentõsen fejlõdnek. Rájönnek, hogy csiszolni kell még a nyelvtudásukat, amikor például nem értik meg az ír akcentust, mások fegyelmet tanulnak.

 

Említette, hogy a résztvevõk interkulturális készségei is fejlõdnek. Tudna konkrét példát említeni?

Az angliai mobilitás alatt a gyerekek egy másik kultúrába csöppennek, és megtapasztalhatják akár azt is, hogy az angol lazaság csak addig tart, amíg nem a munkáról van szó. Volt olyan eset, hogy a kávézóban dolgozó diákunkat az elsõ nap után elküldték, mert bár nem volt vendég, elfogadhatatlan volt a cég számára, hogy egész nap a telefonját nézegette. Õ ezt akkor megértette és többet nem követte el ugyanezt a hibát. Az interkulturális tapasztalatok egyben azt is lehetõvé teszik, hogy a gyerekek el tudják helyezni magukat a világban, és felismerik, hogy értékesek, ami jót tesz az önbecsülésüknek. A magyar gyerekek egyébként nagyon fegyelmezettek, megbízhatóak és szorgalmasak – a szabadidõ-szervezõk gyakran versengenek értük, mert nagyon értékelik ezeket a tulajdonságokat. 

 

„Az angolom sokat fejlõdött, magabiztosabb lettem. Nem félek többet attól, hogy hibákkal beszélek, mert tudom, hogy az angolok megértik, amit mondok!”

Szente Evelin

 

 

 

 

 

Az angol céges kultúra és a magyar viszonyok közti különbségek megjelennek-e a gyerekek tapasztalataiban, levonnak-e következtetéseket ezzel kapcsolatban?

Többségüknek nincs a mobilitáskor magyarországi munkatapasztalata, így majd csak a jövõben fogják tudni levonni ezeket a tanulságokat. Kérdés, hogy ezután hol képzelik majd el az életüket. Volt példa arra, hogy egy szállodában az egyik gyerekkel, akinek az volt a feladata, hogy mindennap áthúzza az ágyakat, leült a fõnöke beszélgetni és elmondta neki, hogy harminc éve ezt õ is minden reggel megtette. Az ilyen beszélgetések pozitív hatással vannak a hozzáállásukra. És éppen ez az, amiben a leginkább fejlõdnek: az attitûd. Profi hozzáállással találkoznak, és olyan élményekkel gazdagodnak, amelyek még sokáig elkísérik õket.

A tapasztalatai birtokában mit tanácsolna a kezdõ projekteknek?

A pályázat lényegérõl érdemes elgondolkodni, arról, hogy mi a lehetõség mögött az igazi cél. Láttam néhány olyan projektcímet, amiben szerepelt, hogy „meghódítani Európát” – de hiszen nem hódítani akarunk, hanem európaiak akarunk lenni! Ne próbáljunk egyszerre túl sokat markolni – sok országot, sok partnert. Inkább kezdjük el kicsiben, egy partnerrel, aki megbízható. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az iskolának közös ügye legyen a projekt! 

 

A projekt értékei :

A projekt erõsségei közé tartozik az átfogó, stratégiai gondolkodás. A résztvevõk jó nevû, nagyobb kereskedelmi és szolgáltató cégeknél szerezhettek szakmai tapasztatot, ami lehetõvé tette nyelvtudásuk, szakmai ismereteik, szociális kompetenciáik fejlõdését. A disszemináció kapcsán kiemelendõ, hogy a célcsoport számára releváns csatornákat vették igénybe, illetve az eredményeket oktatási segédanyagként az iskolai nyelvoktatásban, illetve az iskola népszerûsítésében is felhasználták.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az interjút készítette: Arany Anett
Tempus Közalapítvány, Kommunikációs egység

Forrás: Pályázati Pavilon 2016. tavasz
Tempus Közalapítvány


Kapcsolódó anyagok:
Név Megjegyzés Típus Méret