Nyomtats

'Nem kávét fõzünk vagy fénymásolunk, hanem valódi munkát végzünk'

2013. 12. 09.
duális képzés, szakképzés
'Nem kávét fõzünk vagy fénymásolunk, hanem valódi munkát végzünk' Hogyan mûködik a duális szakképzés Németországban? Miért választják a diákok ezt a képzési formát? Utánajártunk.

„Jól néz ki az önéletrajzban, és munkahelygaranciát jelent” – mondja a 28 éves David Niemeyer, aki 19 évesen kezdte el banki marketinges képzését a vállalati és üzemgazdaságtan területén. David akkor egy évvel érettségi elõtt állt, és a német Postbankhoz jelentkezett: a helyi fiók hat képzési helyére 1400-an jelentkeztek. Annyiban különbözött ez a lehetõség a hagyományos duális szakképzéstõl, hogy a bank nem egy állami iskolával, hanem egy magánintézménnyel mûködött együtt.

David tanrendjében háromhavonta váltakoztak az elméleti és gyakorlati blokkok. A Postbanknál töltött gyakorlati idõ alatt a bankfiókban zajló összes munkafolyamattal megismertették. „Nem kávét fõztünk vagy fénymásoltunk, hanem valódi banki munkát végeztük. Én például egy nagyon érdekes projektet vihettem végig. Emellett sokat jelentett, hogy az elméleti órákat is olyanok tartották, akik az ágazat gyakorlati oldalát is jól ismerték. Volt olyan tanárom, aki a Deutsche Bank londoni irodájában dolgozott vagyonkezelõként, így tudta, mire lesz szükségünk” – mondja.

Niemeyer mindenkinek ajánlja a duális képzést, akit elsõsorban nem a tudományos munka, hanem a gyakorlat érdekel. Bár õ késõbb mégis úgy döntött, nem marad a banki szektorban, helyette továbbtanul, nem tekinti feleslegesnek a képzésben eltöltött három évet. „Aki sikeresen elvégzett egy duális szakképzést, az már biztosan nem marad munka nélkül” – véli Niemeyer, akinek a képesítés biztonságérzetet ad: ha egyetemi diplomájával nem találna állást, bármikor visszamehet a bankba dolgozni.

A német mintára épülõ duális szakképzéstõl Európa-szerte, sõt a tengerentúlon is a fiatalok munkanélküliségének csökkentését várják. A probléma megoldásán dolgozó uniós csúcstalálkozók egyik kötelezõ konklúziója minden alkalommal az, hogy a német „exportslágerként” is emlegetett duális szakképzés kialakításán kell dolgozni, fõleg az oyan tagállamokban, mint Görögország, Portugália és Spanyolország, ahol a fiatalkorúak munkanélkülisége az „elveszett nemzedék” rémképét vetíti elõre. De mibõl is áll a német csodarecept, és valóban beválik-e a munkanélküliség csökkentésében?

Ellesik a szakmát

Akár érettségi nélkül is lehet jelentkezni a több mint 500 000 duális szakképzési helyre Németországban, a jelöltnek csak azt kell tudnia, milyen területen szeretne szakmát tanulni. Ha például vendéglátásban képezné magát, keresnie kell egy olyan éttermet vagy szállodát, ahol felajánlanak az érdeklõdésének megfelelõ képzési helyet. Miután a munkáltató aláírt egy befogadó nyilatkozatot, a tanuló követheti az iskola és gyakorlati hely által megszabott menetrendet: három éven át heti 3-4 napot a munkahelyen kell tölteni, a maradék 1-2 napot pedig elméleti oktatással. Az órarend minden esetben kötött, a gyakorlati képzésben töltött napokért pedig jár fizetés is (természetesen kevesebb pénz, mint a képzett munkaerõnek), ami sokak számára fontos kezdeti motivációt jelent. Akit ugyanis felvesznek valamilyen duális szakképzésre, bízhat benne, hogy a következõ években biztos munkahelye lesz az oktatással párhuzamosan, és már a képzés ideje alatt is fenn tudja tartani magát.

A duális oktatás erõssége azonban leginkább az, hogy piacképes szakmai tudást nyújt, amivel rögtön el lehet helyezkedni. Eladók, kereskedelmi szakemberek, fogorvosi asszisztensek, fodrászok, biztosítási tanácsadók, autószerelõk, webfejlesztõk – csak néhány szakember azok közül, akik az elméleti és gyakorlati órák kombinálásával szereztek képesítést, és zökkenõmentesen találták meg helyüket a munkaerõpiacon. Úgy tanulnak szakmát, hogy három éven át figyelhetik mestereiket, és közben egy-egy munkahelyen belül minden feladatkört megismerhetnek.

Az elméleti oktatás részeként nemcsak a szakmához kötõdõ tárgyakat tanulják, hanem németet, idegen nyelvet, alapvetõ politikai ismereteket, hit- vagy erkölcstant, de van testnevelésórájuk is. A hároméves képzés végén az iparkamara által elismert vizsgát teszik le, a végzettek nagy részét a cégek általában azonnal alkalmazzák.

A banki marketinges képzést végzett Niemeyer szerint egyedülálló elõnyt jelent a duális képzésben az, hogy a tanulók az üzemekben töltött idõ alatt nemcsak a különbözõ munkafolyamatokat sajátítják el, hanem belülrõl is megismerik az adott céget. A képzési idõ alatt kialakítják kapcsolati rendszerüket a munkahelyen, miközben mindig van kihez fordulniuk tanácsért. Mivel a befogadó cég sok idõt és pénzt áldoz a tanulók képzésére, érdekében áll, hogy az általa kiképzett szakembereket késõbb is alkalmazza. „Emiatt a duális szakképzésben részt vevõknek jóval nagyobb elõnyük van a cégnél, mint a külsõ jelentkezõknek. Akik velem együtt kezdtek, és megmaradtak a szakmánál, azok huszonévesen már olyan pozíciókat töltöttek be egy-egy cégen belül, amire mások csak harminc fölött számíthatnak” - mondja Niemeyer.

Németországban a duális szakképzésre jelentkezõk átlagéletkora 20 év. A legnépszerûbb szakmák közé 2013-ban a kereskedelmi foglalkozások tartoztak, de sokan jelentkeztek autószerelõnek, szakácsnak, egészségügyi vagy szállodai szakalkalmazottnak, fodrásznak, banki dolgozónak és ipari mûszerésznek is. A duális rendszerben nemcsak azoknak van helye, akik az elsõ szakmájukat sajátítják el: meglévõ munkahelyük mellett is továbbképezhetik vagy átképezhetik magukat.

Bár a szakértõk és a gazdasági szereplõk egyaránt dicsérik a duális képzést, a csökkenõ jelentkezõi létszám és a több tízezer betöltetlen hely arról árulkodik, hogy van min változtatni. Jelenleg a 350 – államilag elismert – szakirány közül a jelentkezõk nagy része a legnépszerûbb húsz szakma valamelyikét választja, míg például cipészt, rendszerinformatikust vagy mezõgazdasági laboránst csak nagy nehezen találnak a cégek. Érdekes módon a jelöltek számára nem az új foglalkozások, hanem a bevált, hagyományosnak nevezhetõ szakmák tûnnek vonzóbbnak. A betöltetlen helyek magas száma nemcsak bizonyos szakmák csökkenõ népszerûségével magyarázható, hanem a demográfiai változással is: nincs elég fiatal, ez pedig egyre több ágazatban okoz munkaerõhiányt. Ráadásul a duális képzésnek a fõiskolák és az egyetemek állandó konkurenciát jelentenek.

A német duális rendszerre is ráfér a megújítás: a legnagyobb német szakszervezet, a DGB adatai szerint 270 ezren várnak képzési helyre, miközben 70 ezer betöltetlen hely is volt – csak éppen nem a legnépszerûbb szakmai területeken. A németországi 20 és 29 évesek közöttiek 15 százaléka, 1,4 millióan nem rendelkeznek képzettséggel. Ront a helyzeten, hogy csökken azoknak az üzemeknek a száma, akik folyamatosan vállalják a szakmai képzést: jelenleg a német cégek 21,7 százaléka vállal szerepet a duális képzésben.

A német "slágertermék"

A német duális szakképzésre a fiatalkori munkanélküliség csökkentésének leghatékonyabb eszközeként tekintenek az uniós tagországok, de a legtöbb helyen – a német intézményekkel aláírt együttmûködési szándéknyilatkozatokon kívül – nem sok minden történt. A DGB már jelezte, hogy a duális szakképzés közép- és hosszú távon hoz majd eredményeket, viszont tévedés lenne azt hinni, hogy a német modellt változtatás nélkül kellene átvenni: minden országnak saját oktatási, gazdasági adottságai és elképzelései alapján kell alakítania a képzési modellt.

Ebben Tibor Adlernek, a németországi Szövetségi Szakképzési Intézet (BIBB) egykori igazgatójának több mint harmincéves tapasztalata van. Õ nemcsak a német duális szakképzés modernizációjának folyamatában vett részt, de ismeri a magyar helyzetet is, 2000 és 2006 között ugyanis Németország budapesti nagykövetségének tudományos ügyekkel, környezetvédelmi politikával és szakképzéssel foglalkozó fõtanácsosa volt. Adler szerint a némethez hasonló, gyakorlatorientált szakképzés már létezik Magyarországon, „nem átvenni, hanem modernizálni kell ezt a fajta szakképzési rendszert: ez azt jelenti, hogy a szociális partnerek (szakszervezetek, munkáltatói érdekképviseletek, oktatási intézmények) az új gazdasági követelményeknek megfelelõen alakítsák ki a vállalatokkal közösen a szakképzést. Magyarországon eddig nem találkoztam oktatási vagy munkáltatói szakértõvel az ilyen jellegû egyeztetéseknél” – mondja Adler.

Adler véleménye lényegében megfelel a német szakszervezetek tapasztalatainak: a nagyobb feladat - és egyben a duális szakképzés sikerének feltétele -, hogy az üzemek, a szakiskolák együttmûködjenek a szakértõkkel annak érdekében, hogy a képzéseket a jövõbeni piaci keresletnek és gazdasági trendeknek megfelelõen dolgozzák ki. Németországban állandóan folyik a képesítések modernizálása.

„Az eredményt láthattam, amikor nemrég a Siemenshez látogattam, ahol tizenévesen magam is elektromûszerész szakképzésben vettem részt. Míg korábban egyetlen nõ sem volt, aki ebben az ágazatban tanult, mára a képzésben részt vevõk 55–60 százaléka nõ, az oktatás pedig nemcsak németül, hanem angolul is folyik, hogy a fiataloknak több esélye legyen a késõbbiekben elhelyezkedni. Igaz, hogy egy-egy ágazat modernizálása hosszú folyamat: Németországban például a fémipari szakképzés megújítása 5 évig tartott, de a hosszadalmas egyeztetéseknek meglett az eredménye: sikerült ebben a szakmában egy nagyon jó képzési rendet kidolgozni.”

 

Forrás: eduline


Kapcsolódó anyagok:
Név Megjegyzés Típus Méret