Nyomtats

Szakmai gyakorlattal segítették az álláshoz jutást

2014. 08. 11.
Leonardo, környezetvédelem, mobilitás, munkanélküli, pályakezdõ, szakmai gyakorlat
Szakmai gyakorlattal segítették az álláshoz jutást A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány Leonardo mobilitási projektjének köszönhetõen húsz pályakezdõ, illetve munkanélküli természetvédelmi szakember utazhatott szakmai gyakorlatra az angol Ambios nonprofit intézményhez.

A projekt hazai koordinátora, Klein Ákos szerint, az így szerzett külföldi tapasztalat és a szakmai nyelvismeret nagyban segítheti a fiatalok elhelyezkedését.

Mikor és hol hallott elõször Leonardo pályázati lehetõségrõl?

Elõször egy külföldi, angol szervezet vont be minket partnerként a projektjébe, innen ismertem meg az egész mobilitási rendszert. Vagyis elõször lettünk projektpartnerek, és aztán több évnyi partnerség után adtuk be az elsõ önálló pályázatunkat a magyarországi irodához, a Tempus Közalapítványhoz.

Hogyan találkoztak az angol szervezettel?

Ez félig-meddig a véletlen folytán alakult így. Ösztöndíjat nyertem Angliába, és egy angliai gyöngybagolyvédelemmel foglalkozó szervezetet kerestem fel. Itt angol szokás szerint piknikre vittek, ahol lehetett találkozni több civil szervezet képviselõjével. Ekkor szövõdött az elsõ szakmai kapcsolat; megkérdezték, hogy a Gyöngybagolyvédelmi Alapítványnak nincs-e kedve, illetve lehetõsége arra, hogy mobilitási pályázat keretein belül angol környezetvédelmi önkénteseket fogadjon gyakorlatra Magyarországon. Úgy véltük, hogy az alapítványunk mûködésén nagyot lendíthet a projekt. Ugyan vannak magyarországi önkénteseink, de az õ jelenlétük, segítségük eléggé szezonális jellegû. Viszont a mobilitási program keretében általában kilenc hetet töltenek itt a segítõk, tehát a hozzánk érkezõ angliai fiatalok hosszabb távon lehetnek az önkénteseink. Ezért váltunk partnerszervezetté.

Miért döntöttek úgy, hogy saját pályázatba is belevágnak? Mi volt ezzel a céljuk?

Magyarországon sok fiatal végez el valamilyen természetvédelemmel kapcsolatos szakirányt különbözõ egyetemeken, viszont az elhelyezkedési esélyeik pályakezdõként nagyon rosszak. Ennek oka, hogy a legtöbb esetben nincs szakmai gyakorlat a hátuk mögött, és kevesen beszélnek magasabb szinten valamilyen idegen nyelvet. Ezért az volt a legfontosabb célkitûzésünk, hogy a projekt segítségével a pályakezdõ álláskeresõknek segítsünk, az ilyen jellegû hiányosságaikat orvosoljuk. Mivel a természetvédelemnek is az angol a szakmai nyelve, ezért azt gondoltuk, hogy már az is eredmény, ha valaki az önéletrajzát minõségileg tudja javítani a 3-4 hónapos angliai gyakorlatának köszönhetõen.

A beszámolójukból úgy tûnik, hogy hatalmas volt a túljelentkezés.

Igen. Ezen mi annyira nem lepõdtünk meg, mert ismerjük azt a fajta „éhséget”, ami minden ilyen lehetõséggel kapcsolatban megjelenik a pályakezdõk vagy álláskeresõk körében a természetvédelmi ágazaton belül Magyarországon. Valóban elõfordult, hogy 4 helyre kb. 60 pályamunka érkezett be néhány hét leforgása alatt. Az érdeklõdés egyébként változatlan, a mostani, második nyertes mobilitási pályázatunknál is hasonló a helyzet.

Mik voltak a résztvevõk kiválasztásának kritériumai?

Két fontos szempontot fogalmaztunk meg magunknak. Egyrészt világossá tettük, hogy ugyan a szakmai vagy szakirányú képzettség lényeges, de annak hiánya nem kizáró feltétel. A legfontosabbnak azt tartjuk, ha valaki saját maga, önszántából szerez valamilyen elõzetes szakmai gyakorlatot a természetvédelmi szakmában. Ezért a jelentkezõknek inkább ezzel kellett bizonyítaniuk, hogy tényleg van bennük elszántság és kitartás az ágazaton belül maradásra, és a természetvédelemben képzelik el a karrierjüket hosszabb távon is.

A kiválasztás során a másik fontos prioritás az volt, hogy a jelentkezõk nyelvtudásának szintje is megfelelõ legyen a kiutazáshoz, ne legyen se túl gyenge, se túl jó. Minden esetben közepesen kommunikatív, de fejleszthetõ és fejlesztésre szoruló angol nyelvtudással választottunk embereket. Nem szerettünk volna ugródeszkaként szolgálni ahhoz, hogy a résztvevõk többsége csak a nyelvgyakorlás lehetõségét próbálja kihasználni, és késõbb teljesen más iparágban helyezkedjen el, ne a természetvédelmet erõsítse. Voltak olyan jelöltjeink is, akik angol nyelvtanári diplomával rendelkeztek, és szinte minden szempontból megfeleltek, de esetükben a nyelvi továbbfejlõdés már nem valósult volna meg, ezért õk végül nem vettek részt a projektben.

Milyen pozitív hozadéka volt a pályázatnak?

A program szakmai szerteágazóságából adódóan sok olyan területbe tudtak betekintést nyerni az önkéntesek, amelyekre elõzetesen mi sem gondoltunk és számítottunk. Ilyen például az ökoterápia, vagyis az ökológiai természetvédelmi programok bevonása valamilyen nehézséggel küszködõ csoport megsegítésére. Ez egy hosszú ideje létezõ módszer Nagy-Britanniában, amit az önkénteseink kint ismertek meg, majd hazahozták a tapasztalataikat, és átadták az alapítványnak. Ennek köszönhetõen mi magunk is bele tudtunk kezdeni egy jelenleg is futó, magyarországi ökoterápia programba egy norvég civil támogatási alap segítségével. Ez például a projektünk örömteli és váratlan hozadéka.

Mit gondol, hogy mitõl jobb az Önök projektje, mint egy átlagos projekt?

Egészen addig, amíg nem értesültünk a nívódíj elnyerésérõl, azt gondoltuk, hogy egy átlagos projektet valósítunk meg. Szerintem az mindenképpen erõsségünk, hogy egy nagyon érzékeny hiányterületet sikerült érintenünk, aktuális problémára reagáltunk a projekttel. Hiszen mobilitási pályázatunkkal hozzásegítettük a természetvédelmi szektor álláskeresõit gyakorlati tapasztalathoz és szakmai angol nyelvtudásuk fejlesztéséhez. Emellett szakmailag erõs lábakon áll a programunk, hiszen önkénteseink számára kidolgoztunk egy intenzív szakmai nyelvi képzést, ezért elégedetten térnek haza az angliai projektrõl.

 

A projekt 2014-ben Nemzetközi együttmûködési kultúráért nívódíjat kapott a Tempus Közalapítványtól.

 

Az interjút készítette: Frank Nóra


Kapcsolódó anyagok:
Név Megjegyzés Típus Méret