Gyakornokkereső Tempus Közalapítvány

Jó példák

A vendéglátós kultúra „kiskövetei”

A Hansági Ferenc Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakiskola és Szakközépiskolában 2009-ben tervezték meg a Vendéglátós tudásimport – szakács és pincér tanulók szakmai gyakorlata Európa országaiban címû mobilitási pályázatot, amelynek során egy hónapos külföldi szakmai tapasztalatszerzésre küldhetik diákjaikat, illetve fogadhatják nemzetközi partnerintézményeik tanulóit.

Németországgal, Finnországgal, Spanyolországgal és Olaszországgal indult a kapcsolatuk, mostanra pedig már Görögországban, Angliában, Ausztriában, Svédországban, Franciaországban és Romániában is tölthetik szakmai gyakorlatukat a tanulóik. A tapasztalatokról Jancsikinné Smicskó Klárával, az iskola oktatójával beszélgettünk.

 

Hogyan találtak rá a partnereikre?

Egy müncheni szakiskolával volt az elsõ kapcsolatunk, amely még 2000-ben indult. A német szakiskola fennállásának 100. évfordulóján Leonardo konferenciát tartott, ahol egy jubileumi ülésre meghívták az összes külföldi partnert, köztük minket is. Ekkor nagyon sok kapcsolat alakulhatott ki, ezzel indult a mi együttmûködésünk is a legtöbb országgal, de a spanyol partner például az egyik nyelvszakos kolléganõnk külföldi továbbképzésen szerzett kapcsolatának köszönhetõ.

 

Miért vágtak bele a projektbe? Mi adta az ötletet?

Számunkra nagyon fontos, hogy a gyerekeink kitekinthessenek Magyarország határain túlra, és szakmai tapasztalatot szerezhessenek külföldön is, mert ez növeli az értéküket a munkaerõpiacon. Emellett természetesen a nyelvtanulás fontosságának is kiemelkedõ szerepe van.

 

Kik vehettek részt a projektben? Hogyan válogatták ki a diákokat?

A szakiskolai és szakközépiskolás tanulóink nagy létszámban jelentkeztek, mert rendkívül népszerû ez a program. Motivációs levelet és önéletrajzot adnak be, 2008 óta pedig van egy írásban is rögzített szempontrendszerünk, amely alapján értékeljük és kiválasztjuk a jelentkezõket. Emellett összeül egy tanári team, és szóban is megbeszéljük, hogy ki az, aki alkalmas az utazásra, és részt vehet a programban. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a jó tanulók kitüntetése ez a program. Az a lényeg, hogy a diák rátermett, nyitott, érdeklõdõ legyen, mert így tud szakmai tapasztalatokat szerezni, és ügyesnek kell lennie szakmai szempontból is. Az nem probléma, ha valaki kevésbé jó idegen nyelvbõl, mert kint a saját bõrén tapasztalhatja meg, mennyire nagy szükség van a nyelvtudásra, és ez motiválhatja a tanulásra.

 

Hogyan segíti a diákok szakmai fejlõdését a projektben való részvétel?

Vannak országok, ahol közvetlenül a gazdálkodó szervezettel, például szállodákkal vagyunk kapcsolatban. Ilyenkor a külföldi étterem és szálloda mindennapjairól szerezhetnek tapasztalatot a diákok, amelyet összehasonlíthatnak az itthoni cégek életével. Máshol a partneriskolákkal tartjuk a kapcsolatot, akik a saját diákjaikkal együtt foglalkoztatják a mi tanulóinkat is a külsõ gyakorlati helyeiken, emellett lehetõséget biztosítanak arra, hogy az iskolában szakács, pincér vagy cukrász szakoktató foglalkozzon a diákjainkkal. Fontos kiemelni, hogy a legtöbb partner iskolával kölcsönös a kapcsolatunk.

 

Miben nyilvánul meg ez a kölcsönösség?

Például nemrég volt egy ünnepélyes disszeminációs és Europass átadó ünnepségünk, amelyre az alsó-szász partneriskolánkból egy Michelin csillagos szakács is eljött és élõ bemutatót tartott, mert éppen nálunk voltak az õ diákjaik. Ez rendkívül komoly és érdekes tapasztalatot adott a mi tanárainknak, diákjainknak és a külsõ gyakorlati helyek képviselõinek is.

 

A projektet tervezõ és megvalósító csapat miben tudott fejlõdni a projektfolyamat során?

A tapasztalataink nagyon érdekesek visszatekintve az elmúlt évekre. Éreztük, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a diákok lélektani felkészítésére, és ezzel a mentálhigiénés végzettséggel is rendelkezõ igazgatónõnk is egyetértett. Korábban elõfordult olyan, hogy egy-másfél hét alatt 10 kg-ot fogyott egy kislányunk, mert lelkileg nem volt kellõképpen felkészülve a programra, ezért a betegsége miatt haza is kellett õt hoznunk. Azóta viszont ilyen problémába nem ütköztünk. Megtanultuk azt is, hogy kicsit diplomatikusabban kell tárgyalnunk a magyar vállalkozókkal. Elõfordult például, hogy a hozzáállásuk megnehezítette a projekt kivitelezését, mert csak a rövid távú helyzetet figyelték, és volt, hogy közölték a fiatallal: ha kimegy külföldre egy hónapra, akkor mást vesznek fel a helyére. Tehát így indultunk, és ehhez képest sokat változtunk.

 

Ez már az intézmény második nívódíja. Ön szerint minek köszönhetõ, hogy többször is elismerésben részesülnek a projektjeik?

Valóban, az iskolánknak van egy E-Quality díja, amit egy korábbi Comenius nyelvi projektért kaptunk, 2005-ben pedig nívódíjjal értékelték az akkori Leonardo mobilitási projektünket. Ezen kívül 2008-ban megkaptuk az UNESCO Associate mintaiskola címet is. Véleményem szerint ez annak köszönhetõ, hogy az iskola alapítványa kiemelten kezeli a pályázatok ügyét, illetve a külföldi mobilitásokat. Egy teljes csapat alakult ki a projektek megvalósítására, amelynek rajtam kívül tagja az igazgatónõ, az iskola gazdasági vezetõje, PR felelõse és minõségi vezetõje is. Igazi csapatmunkában dolgozunk, és ez minden bizonnyal megmutatkozik a projektek minõségében is.

 

A projekt 2014-ben Nemzetközi együttmûködési kultúráért nívódíjat kapott a Tempus Közalapítványtól.

 

Az interjút készítette: Frank Nóra