Gyakornokkereső Tempus Közalapítvány

Jó példák

Igyekszünk közel hozni a diákokat az élethez - Segítség a pályaválasztásban

Régen könnyen „pályára álltunk”. A jó tanulók mentek gimnáziumba, a kevésbé eredményesek szakközépbe vagy szakmunkásképzőbe. Mert a szülők, a tanárok mind tudták, hogy minek van jövője, miből lehet majd megélni. Mára a modernizáció felgyorsulásával az élettervezés lényegesen nehezebbé vált – ezért még inkább kellenek a kapaszkodók.

 

Erről is beszélgettünk Kerekesné Lévai Erikával, a Magiszter Alapítványi Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Szakközépiskola Tiszavasvári Tagintézményének igazgatójával, aki egy pályaorientációs Erasmus+ projekt koordinátora.

 

Miért lett önöknél igazi kihívás a tanulóik pályaválasztása?

Az, hogy egy kisdiák mire készüljön, hová jelentkezzen, mit tanuljon, nem csak a mi intézményünkben gond. Európában, de talán az egész világon komoly kérdés. Hiszen az, hogy egy gyermek milyen pályát választ, mi lesz belőle, az nem csak az egyéni boldogulását határozza majd meg, hanem az ország, a társadalom, akár egy földrész gazdasági életét is alakítja. Ezért lett ma minden eddiginél fontosabb a pályaorientáció. Csakhogy… amire öt éve még sztárszakmaként tekintettünk, az mára akár teljesen eltűnt, emellett viszont új lehetőségek bukkannak fel a semmiből. Ma már arra sincs garancia, hogy valaki élete végéig tudjon dolgozni és megélni egyazon szakmából. Vagyis konkrét célokkal nehéz tervezni. Ezért a pályázatunkban inkább a nálunk tanulók személyiségét igyekeztünk fejleszteni azért, hogy rugalmasan reagálhassanak majd a kihívásokra.

 

2015-től 2017-ig zajlott a „Találd meg Önmagad” pályaorientációs programjuk a farkaslakai Tamási Áron Általános Iskola és a gyergyószentmiklósi Vaskertes Általános Iskola bevonásával. Mi lehet az ideális kifutása egy ilyen projektnek?

Az, ha az általános iskola nyolcadik osztályára a tanulók saját magukat ismerik meg annyira, hogy megalapozottan, önállóan tudnak dönteni a továbbtanulásról. A projekt alapja egy, az 5–8. évfolyam számára készült komplex, egymásra épülő pályaorientációs tananyag, amely évfolyamonként húsz osztályfőnöki órán, illetve tíz szaktantárgyi órán (magyar, történelem, fizika, kémia, technika) használható. A tananyag egymásra épülő témákban az egyéntől a csoporton át a társadalmi folyamatok megismeréséig segíti a pályaválasztásra való felkészülést.

 

Hogyan zajlott a munka a gyakorlatban?

A kollégák minden évfolyamon kidolgozták a feladatokat és óraterveket, amelynek elemeiből bármely iskola válogathat, és a saját profiljára szabhatja. A fő vonalat a Magiszter Iskola mint főpályázó adta, de fokozatosan bevontunk partnereket azért, hogy egyéb intézményekben is ki tudjuk próbálni a tematikáinkat. Az óratervezetekről értékelő kérdőíveket kaptak a gyerekek és a tanárok is, melyeket elemeztünk, és a meglátások alapján javítottuk is az anyagot, ahol szükségesnek tűnt.

 

Pontosan hogyan kell elképzelni a megvalósítást? Mivel telt a gyerekek ideje?

Az első két évfolyam programja még főként az intézményünkben zajlott beszélgetéssel, játékos foglalkozásokkal. A harmadik résztől azonban már „terepre” mentek: intézményeket, vállalatokat kerestek meg kimondottan azzal a céllal, hogy az ott folyó munkát megismerjék. Jártak szociális otthonban, kézműves vállalkozóknál, péknél, kőművesnél. Amennyire lehet, igyekeztünk közel hozni őket az élethez. A gyerekek ezekről a kirándulásokról videófilmet készítettek és cikkeket írtak, amit nagyon élveztek. A környező középiskolákban, Munkaügyi Központban zajló kiállításokra, rendezvényekre is elmentünk, mert ott sokkal több szakmát ismerhettek meg egyszerre. A diákjaink szép lassan feltérképezték a környék munkalehetőségeit, így azt is könnyebben eldönthették, hogy egyáltalán itt maradnának-e.

 

Ide tartozik, hogy ez a környék sok szempontból hátrányos helyzetűnek számít, ahogyan sok önöknél tanuló gyerek családja is. Ez mennyiben teszi speciálissá ezt a munkát?

Érdekes dolog ez, mert pont a pályaválasztással kapcsolatos bizonytalanság meglehetősen általános jelenség, vagyis e téren nem csak a hátrányos helyzetűeknek kell a segítség. És nem csak a diákok bizonytalanok, de a szüleik is. Ezért először az önbizalmukat kellett erősítenünk, és javítani a fellépésükön. Volt olyan gyerekünk, aki órákon nemigen szólalt meg. Itt viszont mindenki kapott egy videókazettát, hogy azon mutatkozzon be. Meglepve láttuk, hogy ez a fi ú megnyílt a kamerának, és nyugodtabban beszélt önmagáról. A diákok minden modul elvégzése után oklevelet kaptak – voltak, akik életükben először. Ezzel a szülőknek is azt üzentük, hogy valamiben minden gyerek értékes. Szerettük volna, ha a szülők is ráéreznek a saját felelősségükre, és megértik a pályaválasztás jelentőségét ahelyett, hogy tőlünk várnak ötleteket. Úgyhogy délutáni szülői klubokat is szerveztünk.

 

Már egy éve, hogy készen lett a tematika. Használják-e a mindennapokban?

Hogyne, beépítettük a tananyagba a kidolgozott modulokat, és folyamatosan alkalmazzuk – igaz, már nem három, hanem egy modulba sűrítve a legjobb elemeket.

 

A program része volt egy akkreditált tanárképzés is.

Igen, hiszen az óravázlatok letölthetők, és bemutató foglalkozásokat is tartunk, ha van rá igény. Annak idején Gyergyószentmiklósra és Farkaslakára is kiutaztunk, ahol húsz fő vett részt a képzésen, most pedig saját tantestületünkön belül, valamint a szolnoki és debreceni tagintézményekben folytatjuk a programot. Sajnos azonban ez pénzkérdés is az iskolák, pedagógusok számára.

 

És ami a fiatalok boldogulását illeti? Ön mit tartana igazi eredménynek?

Ha azt mondhatnánk, hogy mindenki olyan helyen dolgozik, amit szeret, és lelkesen végzi a munkáját. Egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy ilyen értelemben sikeres volt-e, amit elterveztünk, hiszen az első résztvevők csak jövőre végeznek a középiskolákban, de annyit már most kijelenthetünk, hogy minden gyerekünk továbbtanult, és eddig senki nem morzsolódott le, ami azért elő szokott fordulni. Abban reménykedünk, hogy akik elvégezték a programot, tudatosabbak, és felkészültek az élethosszig tartó tanulásra.

Összességében jobban megállják a helyüket a maguk irányította életükben. Számunkra már az bíztató, hogy mikor a kezdetekkor megkérdeztük a diákjainkat, mivel szeretnének foglalkozni, alig találták a szavakat. De mikor vége lett a projektnek, már sokkal összetettebb és határozottabb válaszokat adtak.

 

További információ és letölthető tananyagok: debrecen.magiszteralapitvany.hu/erasmus-program

 

ÍGY ÁLL ÖSSZE AZ ERASMUS+ PROJEKTBEN KIDOLGOZOTT PÁLYAORIENTÁCIÓS TANANYAG:

5. évfolyam – A tanulás legyen siker!

Ennek a modulnak az a célja, hogy megkönnyítse az átmenetet a negyedikből az ötödik évfolyamba. „A gyerekek ekkor tanulnak meg tanulni, vagyis itt kapják meg az alapokat” – mondja az igazgató. Ebben a szakaszban minden kisgyerek személyiségi teszteket töltött ki annak felmérésére, milyen a tanulási stílusa és mi motiválja. Az eredményeket a szülőkkel közösen dolgozták fel azért, hogy végül minden gyermeknek saját, tudatos tanulási stratégiája legyen.

6. évfolyam – Ismerd meg önmagad!

Ahhoz, hogy tudjuk, milyen szakma való nekünk, először is önmagunkkal kell tisztában lennünk – ezt célozza ez a modul. A tinédzserkor küszöbén amúgy is mindenki keresi önmagát. Itt kell kiderítenünk, mi az, ami a leginkább érdekli a fiatalt, és amihez a készségei is megvannak. Ezen kívül igyekszünk a kommunikációs képességeit is fejleszteni.

7. évfolyam – Ez a pálya kell nekem!

Ebben a modulban már konkrétan beszélhetünk a lehetséges szakmaterületekről, igyekszünk közel kerülni minél többfajta hivatáshoz.

8. évfolyam – Találd meg önmagad!

Itt a projekt visszatér a kiindulóponthoz: az előző évfolyamok pályaorientációs programjaira építve segít elérni, hogy a tanulók kapcsolatba kerüljenek a kiválasztott pályával, és az annak ellátásához szükséges kompetenciái erősödjenek. Higgyen magában, önállóvá váljon és maga irányítsa cselekedeteit.

 

KEMPF ZITA
újságíró